Search
Generic filters
Exact matches only
Search
Generic filters
Exact matches only

Ilyen volt a XV. HKK Tábor

Augusztus első hétvégéjén lezajlott, az immáron tizenötödik, a HKK Blogos srácok által szervezett HKK Tábor, melyre ezúttal több mint 35 ember volt kíváncsi valamilyen formában. A helyszín most is a jól megszokott Verőce volt, ahol a Csattogó völgy adott otthont a 3 napos eseménynek.

Első nap – július 31. – péntek

Pénteken mindenki egyénileg megoldott módon érkezett a helyszínre (tehát autóval, ahogy a többség tette), de természetesen lehetőség volt egy hangulatos közös vonatozásra is, mint a régi szép időkben, a kezdetek kezdetén – mondjuk az a 3 ember, akik vonattal jöttek valamiért 3 különböző járattal tévedtek a helyszínre.

A szállás átvétel elméletileg délután 2-től volt lehetséges, de Egyed Dávid, a tábor szervezője, nem hazudtolta meg magát és elegánsan késett kicsit. Persze később elő állt valami nehezen hihető, az autó lerobbant sztorival, de ezzel nem nyújtott kárpótlást a rendes és lelkes résztvevőket, akik időben (egyesek már délután 1 órakor) a helyszínre érkeztek és tűkön ülve várták a többieket. Ráadásul közben kénytelenek voltak meleg bambi italokat fogyasztani a hőségben.

Ami újdonság volt a korábbi táborokhoz képest, hogy megérkezés után mindenki kapott egy welcome packot – annyi ragasztóval lezárva, mint az éves műanyag hulladék a Csendes-óceánban – mely tartalmazott egy véletlenszerű promo (régi art-os Az erős ereje vagy Griffőnix) lapot, egy deckboxot, egy csomag fóliát, 3 csomag Tükördimenziót a másnapi versenyre és persze a tavalyi táborban is népszerűségnek örvendő, egyedi névre szóló pólót.

Welcome box piramisok
Túrós batyu, kakaós csiga és füstölt sajtos croissant

Mire a többség megérkezett már mehettünk is hűsölni a medencébe egy kis jégkása vagy hideg komló ital társaságában. Egyesek még úszógumit is hoztak magukkal biztos, ami biztos alapon. Kis lehűlés után jöhetett is az első vacsora (ugye, ha a hobbitok kétszer reggeliznek, mi miért ne vacsorázhatnánk duplán) a konyhán – egy kevés tészta, még kevesebb pörkölttel, kedvünkre való savanyúsággal. Nem sok ugyan, de pont elég volt ahhoz, hogy kibírjuk Korányi Gergő pékmester megérkezéséig, aki többféle finomságot is készített a táborlakóknak.

Az este további részében maradt minden a régiben: pörögtek a társasok (egyesek még HKK-t is játszottak – ez volt az első táboruk, nem tudták, hogy ez itt nem szokás), készültek a koktélok, fogytak a seritalok, elő-elő kerültek a Tátra teák (anélkül nincs is tábor – legközelebb meg kellene őket keresni szponzornak) és, ha valaki a továbbiakban is éhesnek érezte magát, a lehetőség adott volt egy kis éjjeli szalonna sütésre. Szép lassan persze mindenki nyugovóra tért, hogy aztán borzalmasan kevés alvás után vágjon neki a következő napnak.

Második nap – augusztus 1. – szombat

A hajnali fekvésnek meg van az a hátránya, hogy nagyon-nagyon nehéz reggel 8-kor kimászni az ágyból és habár tudod, hogy az étkezőben már vár az enyhe cukorsokkot okozó, éltető, meleg menza tea, addig bizony el kell vergődni magad valahogy – ez nem mindenkinek sikerült…

A bőséges reggeli után startolhatott is a szombati program, ami nem volt más, mint a táborok talán legkevésbé várt része… egy HKK verseny. Ezúttal ez egy egyedi (talán eddig nem is rendezett) frissen bontott páros verseny volt, páronként 6 darab Tükördimenzióból. Azért, hogy ne menjen el az egész nap a versennyel és ne legyenek döntetlenek, Zsoltiék bevezettek egy új szabályt, ami úgy szólt, hogy ha az idő lejártakor az állás döntetlen, akkor az a páros nyer, akinek több életpontja van. Szerintem ez egy viszonylag korrekt kis szabályozás volt erre az alkalomra, mert így nem kellett még hosszú időt várni az utolsó körökre. Ugyanezen apropóból, mivel pont megfelelő számú páros indult, kicsit módosult a lebonyolítási rendszer is, így 3 forduló volt (a díjazás a nyert fordulók alapján történt), aminek a végén a két darab veretlen egy külön döntőben mérkőzött meg a végső győzelemért és az egyedi motyogós festésű hátizsákért.

A verseny döntőjében végül a Csető Zsolt – Szatmári Bálint páros mérkőzött meg a Klimkó Mátyás – Moldován Péter duóval. Az ütközetből az előbbiek kerültek ki győztesen (ja cseppet sem bunda szagú…), gratulálunk nekik.

A közösségi ház előtt játszanak a versenyzők

Maga a verseny talán picit vegyes érzéseket válthatott ki az emberekből, alapjában véve a formátum nagyon tetszetős volt többeknek, mert a páros és a bontott (valamilyen szinten draft, hiszen 4 színű paklikat kellett összeállítani) versenyeket ötvözte, így eléggé hangulatos meccsek kerekedtek ki az egy órás fordulók folyamán. Ugyanakkor sajnos nagyon lassúak voltak a játékok és egy meccsnél többet nem igen lehetett lejátszani egy fordulóban. Így kvázi egyfajta pörgős versennyé avanzsált, aminek ugye megvannak a maga hátrányai és nem is a legkedveltebb formátumok egyike. Persze ettől eltekintve elég pozitív volt az élmény a többségnek, szóval jöhet még ilyen a népnek a jövőben – biztos lesz rá érdeklődés.

Akkor álljunk neki…

A tábort megszakító kis HKK-s intermezzo után újra megfürdethettük habtestjeinket a medencében, majd következhetett is a vacsora. Pontosabban annak elkészítése, merthogy szombatonként tradicionálisan az esti eledelünket bográcsban szoktuk megfőzni. Közös előkészítés, pucolás, darabolás és tűz csiholás után Ditke konyhás néni páratlanul és utánozhatatlanul finom (mondjuk kedélyesen ittas állapotban bármi az) paprikás krumplit rittyentett össze, amit a táborozók lelkesen kanalaztak a bendőbe néhány szelet kenyér és tetszőleges savanyúság társaságában.

Az éjszaka folyamán pedig a társasjátékok és a hajnalig tartó beszélgetések mellett megrendezésre került az esedékes Verőce Open póker bajnokság is, melyet Molnár Ferenc sikeresen megnyert – mondjuk más választása nem is volt, mert 5 rebuy után elég mínuszos este lett volna.

Harmadik nap – augusztus 2. – vasárnap

Eljött a tábor utolsó és egyben legszomorúbb napja, amikor egy életmentő reggeli és egy medencében való utolsó csobbanás után mindenki elkezdi össze szedni romjait, majd a társaság szép lassan szét széled, hogy az emberek vissza térjenek a szürke és unalmas héthöznapokba, miközben elvonási tünetektől szenvedve várják, hogy újra a verőcei levegőt szippanthassák a többi mese kártyás és néhány kupica rövid ital kellemes társaságában.

Ismét köszönjük a szervezést Dév bácsinak, nagyon király volt a tábor, szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat. És ami a jó hír és ha minden igaz meg úgy alakul, akkor szeptember végén újfent együtt tölthetünk egy hétvégét Verőcén és közösen nézhetjük az őszi lombhullást, ráadásul ezúttal 4 napon keresztül, hiszen a következő tábor várható időpontja: 2020. szeptember 24-27. Ott találkozunk!