Annyi minden történt velem HKK fronton az elmúlt egy évben, és annyi mindenre érdemes visszaemlékeznem, hogy úgy döntöttem összefoglalom mindezeket. Nagyon hosszú kihagyás után (97-98 körül játszottam) tavaly kezdtem újra foglalkozni a HKK-val. Mivel a körülményeim és a lehetőségeim adottak voltak, az újrakezdés pillanatában is már kompetitív módban gondolkodtam. Baráti, tét nélküli meccsek helyett a versenyasztalokat céloztam meg. Újrakezdéskor a Korlátozás lett a favorit, rengeteget pörgettem a motyogós, teknősös koncepciót. Számításaim valamelyest bejöttek, tavaly már igen szép eredményeket értem el. Lássuk, mi hogyan történt!
Év elején még úgy gondoltam, hogy a tavalyi év folyamán a hagyományos versenyeken én bizony Villámháborút fogok pörgetni. Pár kevésbé sikerült próbálkozást és Villámháborús permutációt követően be kellett látnom, hogy a Roxat céheis meta ezeknek az összeállításaimnak nem kedvez: könnyedén veri a Semleges csatamező, a Korlátozás és a Zarknodos szabálylapok is. Hiába bírtam ezeket a fajta paklikat, tudomásul kellett vennem, hogy dacára annak, hogy a barna-piros-kék impresszív pörgésre képes a Zan sárkányokkal megtámogatott Qwisyx quwargólemekkel, Sullárokkal, Goblin katapultőrökkel és Zsákmányvadászokkal, valamint hogy a Zarknod börtöne kontrollra emlékeztető lila-zöld-kék verzió masszív nyomást tud gyakorolni, újra kell majd gondolnom a hagyományos versenypaklimat.
Első sikerem végül a február 12.-én tartott kecskeméti dupla versenynap pörgősén érkezett el. Az egyszínű versenyre kék csatamezővel készültem, ami végül a második helyre lett elég. A Tintacsiga itt mutatta meg magát nálam először, és imádtam a Hendiala familiárisát is. Ezen a megmérettetésen tudtam első alkalommal megverni András Bencét (“…csak azt nem értem, hogy ezt hogy a faszba vesztettem el…?”). Trófea begyűjtve! A döntőt végül Antal Martinnal játszottuk. A matchup kedvezett a Korlátozásának, a kezdést is sikeresen megdobta. Egy döntetlen elég lett volna, hogy győztesként én vigyem az UR-t, de egy második körös böszme pörgést követően szomorúan konstatáltam, hogy jó lesz az a második hely is.
A márciusi beholderes Isteni Szövetség versenyt nem bíztam a véletlenre, ismét csatamezővel indultam, a színválasztás pedig adta magát: kék és piros. Úgy éreztem, hogy a mindent megakadályozó, végül tűzzel odapörkölő kontroll jó lesz. Vári Gergő mezőverő koncepciója mögé bújva a paklit nézegetve magabiztosan kérdőre vont, hogy akkor én most mivel fogok ölni. Tudtam, hogy mivel szeretnék, ezzel nem volt semmi baj, a harmadik meccsünkön imádtam pirofordítani az Őrangyala képességét. Erős menetelés volt a döntőig, veretlenül, hogy aztán Minyó Andris kevesebb counterrel dolgozó, kombósabbra összerakott brutálisan pörgő tüzes mezője elpicsázzon háromszor. Így második helyen kvalifikáltam a Nemzeti Bajnokságra, már az év elején, a nyereményem pedig egy foil Szerepcsere volt.
A vidéki versenyek látogatásával (helló Kecsó, helló Győr) a március vége és az április nagy része az áprilisi beholderes versenyre való készülődéssel telt. Ezeken az egyszínű versenyeken kezdtem beleszeretni a Zarknod bilinccsel összerakott gyűjtőgenbe. Ezt a káosz formátumú, feketével felálló paklit egy ősrégi lapra, a ’97-es Ördögi Mentorra raktam össze (ez a playset bizony a lap megjelenése óta velem van, az ósulis mappámban pihen 20+ éve). A mentor mellett olyan kirotált lapok pörögtek még, mint Az elemek illúziója, az isteni Morgan sóhaja, a Totyogó motyogó, Loachlan, a Gnorrathi vérfarkas és a Megrontott lélek. Minden bizonnyal most már máshogy raknám össze (miért nem játszottam Szomjazó férget Ködmangó helyett?), de már ez a változat is tudta azt, hogy az 1-2. kör környékén asztalra kieső Vlagyimir az én paklimat elégetve megfelelő tápanyagot ad a mentorhoz, hogy aztán a Semmibe égesse az ellenfél deckjét. Külön öröm volt, ahogy egy-egy mentort kigenelve figyeltem a zavart, aggódó és olykor megrémült ellenfél arcát, hogy ebből bizony mindjárt nagy baj lesz (a fiatalabb játékosok még csak nem is láttak mentort korábban).
A kiadói versenyen nagy hibát követtem el, és végül nem a szívemre hallgatva, a már korábban is pörgetett kék csatamezővel indultam. Benke Robi pálfordulásomat látva megfeddett, és bizony igaza volt. Meg is érdemeltem, hogy egy gyengébb szerepléssel végül beúsztam a metadeckkel. Ebben az évben nem bántam semmit annyira, mint azt, hogy a számomra oly’ kedves egyszínű bilincsem helyett végül a mezőt választottam aznap.
Május 15.-e volt a nagy nap! A Phantom Gamesben amatőröknek szervezett káosz formátumú Veszélyes fajra csatamező helyett Villámháborúra optimalizált goblin paklival készültem. Veretlenül jutottam a döntőig, ahol egy mirror meccs várt: Leitner István kolléga goblinos mezője került elém. Az első nerfes Művészek céhe abban az időben még mindig féktelenül dübörgött (a zanszilánk megtermelése Goblinokkal nem volt túl nagy feladat), a 3:1 céhes felállás két meccset is lehozott, ha jól emlékszem. Emlékezetes pillanat volt még, ahogy második körben merészen egy három VP-s védelem nélküli Káoszgoblint tettem Istire, amire nem tudott reagálni, így rögtön megszabadítva három lapjától (fordítva is elsülhetett volna a vakmerő manőver egy Gárdakapitánynak köszönhetően, és akkor könnyedén máshogy végződhetett volna az a meccs). Ezt a laphátrányt emberünk már képtelen volt ledolgozni, vesztett. Ez volt az első versenyem, amit megnyertem, nyereményem pedig egy Mardakor céhmester lett.
Június 22.-e egy újabb nagy nap volt. Az Excelsioros pörgős új nemzedék verseny volt az első, ahol lehetett használni az új kiegészítő, a Résföld lapjait. Nem kísérleteztem, a kőkemény gyűjtőgent vittem szivárvány céhkollekcióval. Harmadik színnek a Leira. a hangtolvaj miatt kéket használtam aznap. AB (András Bence) ellen ugyan vesztettem (egy csúnya csalijába futottam bele), illetve egy döntetlent játszottam még, ez az eredmény mégis elégnek bizonyult, hogy utolsó fordulóra az első asztalra kerüljek, ahol ismét Leitner Istvánnal küzdhettem meg. Amatőr döntő jutott aznapra, erre igazán büszkék voltunk. Ellenfelem kedvenc direkt sebzős pakliját hozta csatamezővel, nyilván tudtam, hogy ez egy rossz matchup nekem. A kezdést megdobva két Szottyantóval a kezemben kicsit megnyugodtam, majd egy Zajos léptek benézése pontot is tett meccsünk végére. Isti igen temperamentumos játékos, egy kicsit meg is sajnáltam, hogy kétszer is csúnyán elnáspángoltam – valahogy innen eredeztetném a nála kialakult bilincs PTSD-jét, amitől azóta is látványosan szenved. A versenyt tehát megnyertem, az új résföldes UR-rel, az Emléklopással lettem gazdagabb.
Vaczó Andris július 24.-én szervezte talán a második highrolleres versenyét a BarCraftban külön amatőr és profi kategóriával. Második helyen végezve foilos Emléklopást nyerve másodszorra is kvalifikáltam a Nemzeti Bajnokságra, illetve ekkor váltam profi játékossá. Aznap ugyancsak Bilincset vittem, annyi különbséggel, hogy a kéket. a Mágikus aszályt és a Termik spórát használva Rhattra cseréltem. Emellett a kiegészítő paklimban felbukkant az új kedvenc, a Laudáló termik is. Hiába, hogy ő nem gyakori, a Laudáló megkerülhetetlen versenylappá érett nálam. A Bilincsem fixálódott, megállapodtam Rhattnál, elégedetten vettem tudomásul, hogy ez a pakli készen van.
Életem első Nemzeti Bajnokságára ülhettem be október 21. és 23. között. Az elmúlt félév legjobb teljesítményét nyújtók jutottak be, összesen 61 játékos, és én köztük lehettem. Itt voltak velem a “már nagyon nem amatőr, ám még messze nem profi” társaságunk más kiválóságai is: Hajdú Roland, Vincze Győző, Bärnkopf Bálint, Novák Balázs Jana, Fehér Márton, Sors Tamás és Leitner István is. Kis csapatunk fáradhatatlanul készült a megmérettetésre, hajnalig tartó brainstormingok és tesztelések előzték meg az év legrangosabb HKK eseményét.
Az első napos hagyományos versenyben nem voltak kétségeim, a gyűjtőgenes bilincs elég kézenfekvő választásnak bizonyult. A 17. helyen végeztem végül. Futottam már jobb eredményt is, de nem bánkódtam (habár Vincze Győzőtől megalázó vereséget szenvedtem, képtelen voltam bármit is tenni, a paklija remekül volt összeállítva).
A második napnak és annak speciális formátumának, A sokszínűség jutalmának teljes nyugalommal indultam neki. Úgy számolgattam, hogy a legjobb 16-ba jutáshoz a hatból négyet kell nyernem. Ez esélytelen, gondoltam. Ráadásul a paklimban sem voltam biztos. Pár tesztversenynek nekimentem korábban, talán háromszor mentem csatamezővel, és próbálkoztam bilinccsel is. Utóbbi Vácott ötödik helyre küzdötte magát, míg egy Excelsioros versenyen nagyon rosszul jött ki a lépés, és a rossz húzásoknak és matchupoknak köszönhetően teljesen elbizonytalanodtam. Mindenki Dév bácsija hasonló értelmezésű paklit pörgetett Fehérváron, játszottunk is egymás ellen, megtapasztalhattam, hogy az övé miben más, mint az enyém. Beszélgettünk róla, sokat segített a második napon játszott változatban, és még csapattársaim ötleteit is beépítettem, amennyire lehetett. A mezőt elvetettem, egyszer már hajlottam a bilincset elhagyni miatta. Utolsó előtti napon kezdtem építeni egy börtönnel felálló kontrollt is, ám megfogadtam a tapasztaltabbak tanácsát, hogy az utolsó pillanatban már nem változtatunk. Szóval maradt a bilincs, és a tény, hogy a hat forduló alatt négy győzelmet kell hoznom…
Az első kettő meccset jó gyorsan elvesztettem, HZS mezője, és AB A Semmi mestere paklija gond nélkül bedarált. Könnyen belátható, hogy a 4/4-re sok esélyem nem volt, de legnagyobb meglepetésemre csoda történt! Nagy Dani és a formátum egyik sztárja, a Legendás pegazus, vittem. HD és újra a pega, úgyszintén lehozva. Szilágyi Csaba és csatamező, nyertem. Végül Györki Dávid pegazusai is elbuktak. Igazi hullámvasút volt, hullámvölgyekkel és hullámhegyekkel, de tartottam magam. 10. helyen végeztem.
Az összesítést követően végül a 13. helyen jutottam tovább a harmadik, válogatós napra. Életemben egyszer draftoltam, a tavalyi nemzetis vígaszdrafton. Ilyen tapasztalattal a hátam mögött világmegváltásra nem álltam készen, tudtam ezt jól. Ötletem azért volt, termiket és ganüidet akartam szedni, emellé pedig azokat, amik megítélésem szerint egész jók lehetnek ebben a környezetben (Kereskedők céhét például sikerült pickelni). A termikek még csak-csak működnek (a jobbak nem is igazán estek), de a ganüidek túl speciálisak, hogy drafton stabilan megállják a helyüket. A draft asztalunknál a HKK krémje csücsült: az aljas nyolcasból öt nemzeti bajnok. Ez a jelenség és az enyhén félredraftolt paklim hozta a papírformát, a legjobb nyolcba már nem jutottam be. Ettől függetlenül nagyon elégedett vagyok az eredményemmel, amit ezalatt a három nap alatt összejátszottam. Nagy élmény volt!
Ez volt hát az én 2022-es HKK-s évem. Kívánok minden játékostársamnak genben gazdag új évet!
Az általam játszott narancslapok statisztikája!
Itt pedig a bilincses gyűjtőgen általam kioptimalizált változata!
Gulyás Róbert