M.G.: Szia Zsolt! Mindenekelőtt gratulálok a Nemzetin szerzett 3. helyedhez. Bár elég ismert vagy HKK-s berkekben, de hátha (reméljük!) olyan kezdő játékosok is olvassák a cikket, akik még nem ismernek, így kérlek, mondj magadról néhány szót!
Cs.Zs.: Sziasztok! 32 éves vagyok, újságíróként dolgozom. Többnyire film és videójáték témakörben írok.
A HKK-val általános iskolás koromban ismerkedtem meg, de aktívan inkább az 2003-tól kezdtem el játszani harmadmagammal. Bár a többiek viszonylag hamar abbahagyták, nekem megmaradt a szerelem és azóta gyakorlatilag folyamatosan játszom.
2006-2007-ben kezdtem csak el versenyezni rendszeresen, ahol is ekkortájt sikerült elérnem az első komolyabb helyezésemet, egy 2. helyet egy Dungeon-s versenyen a manafonalas-klasszikus kontroll deckemmel. Ehhez a korszakhoz fűződik még az építmény paklim, amivel nagyon szerettem játszani és amivel nem nagyon játszott más még ekkor.
Nagyjából másfél évig dolgoztam a Beholdernél, ahol a HKK fellendítésével foglalkoztam főleg. Ekkor indult el a HKK Liga, ami igazi szívügyem azóta is, mert kezdőként nagyon nehéz becsöppenni a HKK-ba és a Liga ehhez szerintem nagy segítséget nyújt.
M.G.: Miért szálltál ki?
Cs.Zs.: Ekkoriban kicsit útkeresésben voltam és úgy döntöttem, hogy inkább újságírással szeretnék foglalkozni, habár természetesen akkor is munkálkodott bennem, hogy szeretnék visszaadni a játéknak, hiszen elég sokat kaptam tőle.
M.G.: Amellett, hogy dolgoztál a Beholdernél elég sok kiegészítőt teszteltél is. Meddig tartott ez az időszak?
Cs.Zs.: A Végzeturat (2009) teszteltem először és a Tükördimenziót utoljára, tehát nagyjából az elmúlt 10 évben folyamatosan, viszont ebben volt 2 rövidebb, 1-2 éves szünet. Ez nagyjából azt jelenti, hogy 3-4 kivételével az elmúlt 10 évben az összes kiegészítőt teszteltem. Persze ehhez hozzátartozik, hogy én inkább a „merre fejlesszük a játékot” féle tesztelő voltam és kevesebb konkrét lap fűződött hozzám, de azért egy-két elvetemült lapot köszönhet nekem a közösség például az Öntörvényű krabbert. 🙂
M.G.: Mondhatjuk, hogy elég sok tapasztalatod van már a nemzetire való készülésben. Hogyan szokott ez zajlani?
Cs.Zs.: Eléggé eltér, hogy normális esetben hogyan és most hogyan készültem. „Direktbe” nagyon keveset tudtam foglalkozni ezzel idén, ami részben a COVID-nak is betudható, illetve van egy szűkebb kör, akikkel szoktunk tesztelni és ebből most viszonylag kevesen kvalifikáltunk. Persze az is hozzátett, hogy nem is voltam annyira ráfeszülve a versenyzésre idén, mert tudtam, hogy mivel fogok versenyezni. A felkészülés nagyjából az volt, hogy a decket összeszedtem foilban. 🙂
Emellett szerintem nagyon fontos a mentális felkészülés. Szellemileg a toppon kell lenni 2 napig, bármilyen decked is van. Rossz mentális állapot tönkre tud tenni több heti felkészülést is. Tavaly mentem egy tűrhető első napot, viszont a második napon gyakran hibáztam, mert gyengébb mentális állapotban voltam és ez el is döntötte a nemzetimet.
Ezzel szemben ebben az évben próbáltam kiüríteni a tennivalókat a megelőző napokban és rápihenni a versenyre. Sokat segített, hogy nem is stresszeltem rá, mert stabilnak éreztem mind a két napi deckeimet és az aktuális formámat is. Ennek köszönhetően végig nyugodt tudtam maradni, ami nagyon sokat segített és így komolyabb probléma nélkül tudtam végig nyomni az első 2 napot, illetve így tudtam „spórolni” a harmadik napra.
1. nap
M.G.: Mivel játszottál az első napon?
Cs.Zs.: Az aktuális szerelem deckemmel, a Lassan Járj!-jal felálló blokkoló paklival játszottam. Már viszonylag régóta fejlesztgetem, nagyjából 1,5-2 éve, ami elég ritka nálam. Nagyon nehéz volt megtalálni a megfelelő összeállítást, illetve szükséges is volt hozzá a nemrég kijött plusz lapkészlet is. Év elején, amikor elvittem két versenyre és sikerült vele rögtön egy 2. és egy 1. helyet menni, megéreztem benne az igazi potenciált.
Maga a pakli inkább kontrollnak mondható, de lehet vele tempó játékot is játszani, ha adottak a körülmények – akár 2-3. körre le tudja blokkolni az ellenfelet. Ezen kívül azt is nagyon szeretem benne, hogy a tipikus Járj! elleni side lapok nem annyira zavarják (talán Fec a legnagyobb para), az UR bűbájok sem jelentenek akkora terrort, mint egyébként. Úgy éreztem, hogy nagyjából egy 6/4-et hoznia kell az első napon, ami meg is lett, sőt 4,5 lett végül belőle.
M.G.: Milyen metára számítottál és miért?
Cs.Zs.: Leginkább az idén megszokott mező és a mező ellenes 5 lap/korlátozás vonalra számítottam. Végül kicsit kevesebb csatamező volt, mint gondoltam, de a felkészülés ennek ellenére is jól sikerült szerintem, hiszen mindent tudtam használni a sideomból.
M.G.: Milyen meccseket játszottál? Van valami, ami különösen megmaradt?
Cs.Zs.: Sajnos kicsit csalódás volt ez a nap, mert a legtöbb meccs/pakli elég „megszokott” volt. Két meccs volt, ami izgalmasabbnak mondható, az egyik éppen a legelső meccs volt bilincs ellen, ami nagyon rossz match-up a paklinak, de végül sikerült lehozni.
A másik a Hegedűs Márk gólemes deckje (legfőbb követő) ellen volt. Nagyon sokat számított, hogy 2x tudtam kezdeni, mert ha az ellenfél nem tud nagyon beleszólni, akkor durván meg tud indulni a deck. Érdekes volt, hogy egyszer le kellett szednem a saját lényemet, hogy Márk ne tudjon kirakni egy ménkű ménest és végül valóban ezen a döntésen múlt az adott meccs.
2. nap
M.G.: Mi a véleményed a formátumról?
Cs.Zs.: Nagyon szeretem az egylapos versenyeket. Nyilván a szerencsefaktor ott van, amit sokan nem szeretnek, de talán kicsit ez túl van parázva, mert funkcióban sok átfedés van a lapok között. Ez egy olyan format, ahol nagyon sokat kell készülni és nagyon nem egyértelmű, hogy mivel érdemes elindulni, ezért jó szerintem nemzeti második napnak.
Sokkal több szokatlan helyzet jön szembe, illetve kicsit jobban előjön a játéktudás az ilyenkor. Összességében nem emiatt fog valaki jót vagy rosszat menni. A szerencse általában körbe megy. Ugyanakkor meg tök jó érzés, hogy van olyan lap, amivel 10 éve nem játszottál és ki tudod rakni. Az egyik fordulót konkrétan egy összeesküvéssel hoztam le.
M.G.: Mivel játszottál a második napon?
Cs.Zs.: Először kicsit zsákutcába futottam, de aztán rájöttem, hogy egy ilyen formátumon jót tud menni egy Járj, mert nagyon nehéz ellene játszani és sideolni is.
A színét úgy választottam ki, hogy egyszerűen színenként sorba állítottam a lapokat és megnéztem, hogy melyik színből mi jön ki. így jutottam el végül a kékhez, ahol döcögősen, de összejött az 50 lap…:)
Az Eldüenes versenyen jót ment, ami jó visszajelzés volt. Elgondolkodtam, hogy érdemes-e hozzá követőt rakni és végül arra jutottam, hogy az átkozott követő nagyon jó lehet, mert sokan epikusoznak majd valószínűleg és követő mellett 1-1 lapot cserélsz, viszont belenyúlsz a tempóba.
Úgy számoltam nagyjából, hogy az esetek 50%-ban előny lesz, 25%-ban irreleváns, 25%-ban hátrány, de végül is nagyon bejött, mert 6/6 követővel játszottam a 2. nap.
M.G.: Kiemelnél valami igazán emlékezetest a második napról?
Cs.Zs.: A második napon egy csomó izgalmas meccs volt. Ami leginkább megmaradt Bege Gábor ellen zajlott, aki Arochosozott. 1-1-re álltunk. A harmadikat egy Nozar-thin felderítővel kezdte, ami 5 csontot eredményezett…
Harmadik körre volt kint vagy’ 10 lapja + egy pihenő, de 0 manája maradt. A kezemben volt egy összeesküvés és volt hozzá egy counterem (fekélyes burástya). Megtoltam az összeesküvést, amire kaptam egy majd legközelebbet, aztán a fekélyes burástyára egy az erős gyengéjét… viszont a majd legközelebb visszaadott 5 manát + a lapot. Mivel háló volt és Gábornak megvolt már a két lapja, kijátszottam egy elhibázott varázslatot, amivel elég jó esélyem volt, hogy jöhessek megint. Ez sikerült is és a következő körben létre tudott jönni az összeesküvés, ami aztán lehozta a meccset. Ez más formátumon nem nagyon fordulhatna elő.
3. nap
M.G.: Hogy mentél neki a draftnak, hogyan készültél?
Cs.Zs.: Sajnos nem volt túl sok lehetőség tesztelni, ezért leginkább csak nézegetni lehetett a lapkészletet: Mik azok a lapok, amik permanensen tudnak előnyt termelni, mert nagyon nehéz olyat szedni, ami eleve lapelőnyt termel. Nyilván meg kellett nézni, hogy melyik színből/gyakoriságból vannak ilyenek. Végül lett 3-4 forgatókönyv, de persze ezekből szinte semmi nem jött szembe. 🙂
Az rögtön látszott, hogy a felhőlámpás-kővarangy-ragyás burástya-szirének, illetve az antimágiás orkos, targantulás vonal nagyon erős lesz. Végül az utóbbi, lényes dobatós maradt, mert – valószínűleg – a többiek inkább az elsőt választották. Sajnos nem éreztem túl jónak a draftomat, azt meg végképp nem gondoltam volna, hogy a csoporton belül 3/2-t sikerül menni, mert elég szedett-vetett volt.
M.G.: Milyen élményeket/meccseket emelénél ki leginkább a harmadik napról?
Cs.Zs.: Szinte az összes meccset kiemelhetném, mert mindegyik nagyon durva volt. Nem éreztem a decket és emiatt elég nagy volt a nyomás, hogy optimálisan kell játszani. Sok elhúzódó meccs volt. Egyedül az első csoportmeccsen játszottam 3-0, az összes többi 1-1 után kiélezett küzdelemmel ért véget. Mosi ellen az elődöntő volt az, amit végül szó szerint az utolsó lapokig és 1-1 ÉP-ig játszottunk.
Nem tudom megítélni, hogy összességében ez szerencsés nap volt vagy szerencsétlen. A deck és az alapján, hogy mit mentem, az látszik, hogy valószínűleg szerencsém volt, de más szemszögből meg szinte sosem sikerült jól topdeckelni, de cserébe „szét” topdeckeltek. Sokszor 5-6 körön át.
M.G.: Bizonyos – shady – körökben lehetett hallani egy bizonyos Gohmás esetről, mesélnél ennek a hátteréről?
Cs.Zs.: Hát volt két Gohmám és egész nap nézegettem, hogy van-e nekik kötelékük. Az elődöntő utolsó meccsén összejött, hogy volt 2 a gyűjtőben és nem vettem észre sajnos. Ha counterelek egyet abba a szituációban, akkor szinte biztosan megvan a meccs.
Ugyanakkor egész nap egész jól játszottam szerintem, nem sokat hibáztam. Általánosan elmondható, hogy vannak olyan hibák, amik „jókor” jönnek és beleférnek és vannak olyanok, amik nem. Nekem pont egy ilyen esetre esett az a végzetes hiba, de ez szerintem benne van egy nemzeti 3. napban.
Ezen túl kellett lépni, mert utána még volt egy meccs a 3. helyért. Sajnálom, hogy Dév-vel nem tudtunk döntőzni, mert nagyon sokat vicceltünk vele. De jobb talán így, mintha elvergődtem volna a döntőig, mert ott már tényleg ki kellett volna kapnom szerintem és egészen más győzelemmel zárni a napot. Őszintén sokkal jobb így, hogy az én hibámon múlt a döntő, mintha egy coin-flip vagy egy 1/6 szitu dönti el a meccset.
Nem szeretem azokat a versenyeket, amiknek nincs konklúziója, mert a match-upokon meg a kockadobásokon múlik, de ennek volt – jobban oda kell figyelni.
M.G.: Összességében, hogy élted meg a nemzetit?
Cs.Zs.: Az eredmény szempontjából nagyon elégedett vagyok, kicsit „túlteljesítés”-nek érzem. Mindig úgy megyek neki a nemzetinek, hogy top8 és utána már felszabadultan tudok játszani.
Ugyanakkor a Nemzeti, mint esemény óriási csalódás volt.
Ez nem azért nagy esemény, mert nagyobb díjazás van, hanem mert rangja van. Itt el lehet érni valamit, amit sehol máshol. Emiatt a nemzeti 3 napnak van egy olyan hangulata, ami sehol máshol nincs. Aki nem top játékos az tudja azt érezni, hogy milyen jó lenne egyszer bejutni egyszer a 3. napra vagy a top8-ba.
Nagyon erős a kontraszt azzal, hogy a kiadó részéről ez egyáltalán nincs megtámogatva, hogy érezhető is legyen a fent leírt hangulat. Ez elég gáz, mert ennek egy marketing értéke (is) kellene, hogy legyen.
Jól hangzik a díjazás, de ebbe nagyon sokat beleraknak a játékosok is. Sajnos sokadlagos volt, hogy a nemzeti top8 mérkőzései milyen körülmények között zajlanak, de a párhuzamos fizetős verseny nagyon fontos volt, hogy rendben menjen. Ezt talán előzetesen kellett volna átgondolni és nem közben szembesülni vele.
Egy szóval össze tudom foglalni, hogy méltatlan volt a körülmények miatt, ami hatalmas csalódás volt.
Ezért sem tartom magam a legaktívabb játékosok közé valónak, mert azt érzem, hogy ezen a téren nem kapok vissza annyit, hogy megérje azt a pluszt beletenni (megj. szerintem Zsolt nagyon is beleteszi azt a „pluszt” a játékba – a szerk.).
M.G.: Mi a véleményed, hogyan fog alakulni a jövőben a „post-nemzeti” meta? Lesz jelentős változás?
Cs.Zs.: Ez nehéz kérdés. Nyilván sok múlik a játékosokon, mert rengeteg lehetőség van a játékban, viszont a komfort zónából kimozdulni nehéz. Próbálgatni kell új deckeket, optimalizálni. Ezért is érzem kicsit túltoltnak ezt a csatamező ellenes lázadást is. Sok mindennel meg lehet verni a mezőt, viszont egy ~1 éve optimalizált csatamezőt (vagy bármi mást) bizony nem lesz egyszerű megverni egy nem optimális deckkel, ezt el kell fogadnunk.
Sokkal rosszabb metákat is éltem már meg, így a mostanit nem érzem annyira vészesnek vagy akár olyannak, ami ne változna könnyen. Ugyanakkor, ahogy mondtam, ez a játékosokon múlik leginkább. Az új kiegészítő jó apropó lesz a változásra, szóval én meg lennék lepve, ha év végére vagy a következő év elejére ugyanaz a meta maradna.
M.G.: Köszönöm az interjút, Zsolt és még egyszer gratulálok!
Cs.Zs.: Én is köszönöm.