Search
Generic filters
Exact matches only
Search
Generic filters
Exact matches only

Interjú Jancsár Jánossal

J.J.: Sziasztok! Köszönöm a figyelmet, igazán megtisztelő. Nos, bemutatkozás… Ilyenkor szokott jönni az életkor, a foglalkozás, meg a lakóhely, a családi állapot stb. De szerintem ezek mind csak üres, érdektelen adatok, a legtöbbünket nem nagyon érdekli a másik kora vagy otthoni viszonyai. Az embert leginkább nem ezek a paraméterei határozzák meg. Sokkal fontosabb az érdeklődési köre, a jelleme, ha úgy tetszik, vagy a stílusa és persze hogy mivel szeret igazán foglalkozni, ha van lehetősége választani.

Régebben még én is azzal kezdtem volna, hogy házas vagyok, 47 éves, rendőr, és egy bűnügyi munkát végző megyei szervnél osztályvezető-helyettes, van két felnőtt lányom (az idősebb már férjnél), de ma már nem ezt tartom magamról a legfontosabbnak.

Inkább elmondanék pár egyéb dolgot. Egy igazi uncsi, otthon ülő, korán kelő és keveset alvó típusú muki vagyok. Könyvtár mennyiségű könyvet olvastam, imádom a mozit, és úgy általában a filmeket. Folyton agyalok valamin, szeretek írni és beszélni.

Könnyen felszívódom akár tökidegen környezetben is, és szinte bárkinek a társaságában jól tudom érezni magam. Szeretem, ha figyelnek rám, de azért nem törekszem állandóan a középpontban lenni. Sokan fontoskodónak, okoskodónak tartanak, de manapság már igyekszem egyre kevésbé az lenni. Ha nem keresem, akkor is meglátom a hibát mindenben, és van egy erős késztetés bennem, hogy azokat a hülye hibákat ki kell javítani. Nos, ez vagyok én.

M.G.: Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a kártyával és hogyan kezdtél el játszani?

J.J.: Messziről fogom kezdeni, mert talán csak úgy lesz érthető, és talán úgy érthető lesz.

Valamikor, réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban… Na jó, ennyire azért nem régről. Szóval a nyolcvanas évek végén még nem voltak fantasy filmek a mozikban, pláne nem a tévében, vagy ha voltak is, csak elvétve. De a vágy a fantasy-re mindenkiben benne volt a korosztályomból. Emlékszem, hogy minden héten kétszer mentem be Pécsett a Konzum áruház könyvosztályára, hogy jött-e új lapozgatós könyv?

Én magam is nekifogtam írni egyet (öcsikém segítségével. Akkoriban már egy csomó novellán túl voltam). Persze sikerült annyira összetett történetet és feladatrendszert megalkotni már a vázlatkészítés során, hogy esélytelen volt befejezni. Aztán megismerkedtem a számítógéppel és azon belül is a szöveges szerepjátékokkal. Azonnal eldöntöttem, hogy írok egy ilyet! Ehhez azonban meg kellett volna tanulnom programozni, amit viszont nagyon untam… Plusz nem ártott volna egy normális vas sem, amire akkori anyagi helyzetünkben esélyem sem volt. Maradt tehát az ábrándozás. (De ha már kártya… Akkoriban kezdtem el kutatni a pasziánsz játékokat is. Száznál is több ilyet tudok, és 10-15 nagy kedvencemet néhanapján még ma is lejátszom.)

Talán érdekes még, hogy eredetileg matek-fizika szakos tanárnak készültem. Na jó, ez nem igaz. Rendőrnek készültem, de ennek ellenére a JATE-ra jelentkeztem 91-ben. Szerencsére nem vettek fel, így kicsit később, 92 környékén, mikor már a rendőr-szakkozépiskolában a második érettségimre készültem, egy kollégám felfigyelt rá, hogy miket skiccelgetek. Elmondtam neki, min dolgozom. Ő adta a kezembe Tolkien mester trilógiáját, amit néhány nap alatt szinte felfaltam, és ő kérdezte meg tőlem azt is, hogy minek kínlódok számítógéppel, meg szöveges szerepjátékkal meg ilyen marhaságokkal, mikor létezik egy tökéletes válasz a kérdéseimre.

Akkor mutatta meg azt a bizonyos zöld könyvet, amit állandóan magával hurcolt. Igen, az egy első kiadású M.A.G.U.S. volt! Még aznap elmentem érte, megvettem, és akkor úgy éreztem, hogy megérkeztem! Innen persze nem volt megállás… Az összes létező és kezem ügyébe kerülő fantasy-t elolvastam, és gyakorlatilag megtanultam az Első Törvénykönyvet. Megvettem az összes Rúna magazint, a kiegészítőket, és a kalandmodulokat. (Más kérdés, hogy kajára se nagyon volt pénzem. Friss házasok voltunk, tele adósággal. Szóval ezek nagyon komoly erőfeszítést jelentettek.)

De magára a játékra még bő egy évet várnom kellett. 94 elején jártunk, mikor egy fénymásolóban kiszúrtam, hogy egy srác épp az Első Törvénykönyvből másoltat valamit. Helyi kollégista volt. Mágus-t mesélt két másik kollégistának.

A többit szerintem kitaláltátok. Nagyszerű partikat toltunk! Általában én meséltem, de persze azért játszottam is. Eközben egy másik kollégám megmutatta egy Túlélők Földje fordulóját, és még aznap feladtam a jelentkezési lapomat.

Több mint 20 évet játszottam végig Kharizmosszal (spoiler!), akit hamarosan megismerhettek a HKK-ban is. Mikor pedig 95-ben megjelent a HKK, kaptam egy lapot az egyik TF fordulómmal. A boltba kerülése napján (kizárólag emiatt) felutaztam Budapestre, hogy megvegyem életem első pakliját. Purifikátor, Kardfogú fülemüle és Kvazárkard. Ez volt a három ritka benne. Hátborzongató találkozás volt! Azonnal beszippantott a játék!

Onnantól nem csak játszottam, hanem tanítottam is a HKK-t, mindenkinek, aki kicsit is érdeklődött iránta. És persze megint az a fránya javítási késztetés… Ipari mennyiségű laptervet készítettem. Az egyik ilyen adag kinyomtatva csakis talpas borítékba fért bele. Beküldtem a Kiadónak. A következő TF találkozón (akkor még így hívtuk) beszéltem először Miklóssal, aki annyit mondott, mikor bemutatkoztam, hogy „Aham, te vagy az ötletgyáros…”. Persze rengeteg lapötletem meg is jelent az Létsíkoktól felfelé, és azóta is gyártok lapterveket hébe-hóba.

M.G.: Volt szerencsém olvasni röviden az játék első időszakához kapcsolódó nehézségekről, erről tudnál bővebben mesélni?

J.J.: Nehézségek. Részemről anyagi jellegű nehézségek voltak leginkább. Mivel csóró rendőrként a nulláról indultunk a feleségemmel, ezért rengeteget túlóráztam, és hogy ne pusztuljunk éhen, biztonsági őrként másodállást is vállaltam. (Persze a biztiőr társakat is megtanítottam HKK-zni, és két körbejárás közt éjszakákat kártyáztunk át… :)) A kevés szabadidő és kevés pénz nem tette lehetővé, hogy versenyekre járjak, de azért eljutottam néhányra havonta-kéthavonta. Emlékezetes volt például 96 januárjában egy szolnoki verseny, ahol tökutolsó lettem, és vigaszdíjként kaptam egy hőskorszakos Zarknod-ot. Gyakorlatilag az összes lapom benne volt a paklimban, ami volt vagy 200 lapos.

A szerepjátékkal is felhagytam, mert a srácok kirepültek a kollégiumból, csapat nélkül meg nem működik. A TF azért megmaradt, és sorra kipróbáltam a Beholder összes játékát. Az Alanori Krónikát is járattam a kezdetektől. Az újság segítségével igyekeztem figyelemmel kísérni a játék fejlődését, és imádtam a HKK feladványokat. Nyertem is párat a megfejtéseimmel, és én magam is készítettem ilyet (keressétek vissza az archívumban). Megjelent pár kártyás cikkem, TF-es és ŐV-s novellám is az újságban, és a Nagy HKK Könyvben. Közben egyre aktívabb voltam a TF-en és az ŐV-n is. Mind a közösségben, mind a háttérben. Mint a babérlevél, benne voltam mindenben. De ez egy másik történet…

M.G.: Sokan csak úgy ismernek, mint azt, aki megalkotta a kódexet. Mi vitt rá arra, hogy összeszedd, megszerkeszd és egységesítsd a szabályokat? Kapcsolódik esetleg a munkádhoz a szabályrendszerek alkotása?

J.J.: Azért is kezdtem olyan nagyon messziről ezt a bemutatkozást, hogy érthető legyen, miért és hogyan kerültem egyáltalán képbe. A hőskorszakból csak a legöregebb kártyások ismernek, és 2000-től kihagytam 8 évet a versenyjátékból is. Azidő alatt csak otthoni játékra volt lehetőségem. (Akkoriban a inkább a TF-en és az ŐV-n dolgoztam, a kártya háttérbe szorult.) De a Beholderrel és Miklóssal a kapcsolat innen indult. Részt vállaltam a játékok háttérmunkáiban, és lassan kiépült a kölcsönös bizalom köztünk.

Rendőrként az egyik első lecke, amit meg kell értenünk, és el kell fogadnunk, hogy ha baj van, nem elég felismerni, hogy valakinek tennie kell valamit. Nekünk azt is fel kell ismerni, hogy mi vagyunk az a valaki!

Szabályok közt élek, és nap mint nap azokkal dolgozom. A munkám nagyrészt jogértelmezést és jogalkalmazást takar. A HKK egy briliáns játék, az összetett gondolkodás mesepalotája! Mikor visszatértem a versenyjátékhoz feldühített, hogy kaotikusak, ellentmondóak, és átláthatatlanok a szabályok. Hogy nincs minden egy helyen, és ez a bizonytalanság nem tesz jót a játéknak. A már vázolt bizalomra és kapcsolatra építve ajánlottam fel, hogy rendbe rakom ezt a dolgot. Ezért vállaltam el.

M.G.: Mennyi ideig tartott mindez? 🙂 Mik voltak a fő nehézségek? Volt segítséged?

J.J.: Megszerveztem egy munkacsoportot, akiket arra kértem fel, hogy segítsenek a munkában. Kerestünk egy felületet, ahol egy zárt csoportot létrehozva kezdtük meg feldolgozni a szabályokat.

Mindenkit nem tudnék megnevezni, akik benne voltak ebben a csoportban, ezért inkább nem sorolom fel azokat sem, akikre biztosan emlékszem. Lényeg, hogy egy maroknyi ember vállalta, hogy részt vesz a végrehajtásban. Mindez olyan 2013 körül lehetett. A szervezés és nekikészülődés eléggé elhúzódott, aztán voltak gyakorlati nehézségek is, végül persze muszáj volt ténylegesen is nekifogni.

Sokféle ötletünk volt, és sokat vitatkoztunk. Itt jegyzem meg, hogy akik segíteni próbáltak, egytől-egyig nagyszerű elmék, és jó játékosok. Egy részük már nincs ott a versenyeken, de én máig nagyon hálás vagyok, hogy tartották bennem a lelket.

Az elejétől kezdve egységbe foglalt szabálykönyvet szerettem volna, ahol a főbb szabályok mellett a kiegészítő- és részletszabályok, valamint az eseti döntések is helyet kapnak. Nem is próbálom leplezni, hogy jogszabály-szerkesztési protokollt használtam. Egzakt, egyértelmű, félre nem érthető és félre nem magyarázható szabályok kellettek. Ezért is vannak pontokba szedve. Ezért gyomláltam ki a hosszú körmondatokat, és ezért mellőzi a Kódex a megszólítós megfogalmazást. Rideg, és száraz. De ez egy szabálygyűjtemény, nem mesekönyv. Mindenképp szerettem volna, ha lefektetésre kerülnek az alapelvek, mint stabil mankók, és a versenybírók etikai kódexe is nagyon fontos, és hiánypótló volt.

Sok vita és nézetkülönbség kísérte a készülődést. A felület, amit használtunk csak előkészítésre volt jó. A kész szövegtörzs nálam gyűlt, egy dokumentumban. Minden változását mentettem, dokumentáltam. A segítők aztán különböző okok miatt lemorzsolódtak, és a munka dandárját egyedül végeztem el. Mondjuk akkor, mikor a nagyobb döntéseket meghoztuk, és már csak a szöveg összedolgozása volt hátra, már nem is nagyon tudtak volna segíteni.

Itt térek vissza a hosszú bevezetőre. Mivel a kezdetektől fogva figyelemmel kísértem a szabályok változásait, és a kiadot faq-kat (és valami fura módon, ezeket mindet meg is jegyeztem), nem volt akadálya úgy létrehozni a szabálypontokat, hogy eközben a 20 évnyi faq-tömeget is szem előtt tartsam. Ezért került sor egy csomó szabályváltoztatásra, és kiegészítésre. Végül 2015-ben lett kész a Kódex, ami azóta sokat változott, csiszolódott. Én alapként tekintek rá.

Mint egy autó alvázára, amire rá lehet építeni a többi alkatrészt.

M.G.: Felvetődött, hogy érdemes lenne a kódexből egy, csak az aktuálisan leggyakrabban előforduló szabályokat tartalmazó kivonatot, avagy versenyváltozatot készíteni a könnyebb kezelhetőség érdekében. Mi erről a véleményed, szükségesnek látod?

J.J.: Van ilyen. Úgy hívják, hogy szabálykönyv, és ott van a kiadó honlapján. Nem igazán látom értelmét, mert ha csak a leggyakrabban használt szabályok vannak benne, azt mindenkinek ismernie kell. Ha lenne ilyen mini-kódex, az nagyon gyorsan túlhaladottá válna. Az azt forgatók egy-kettőre megtanulnák, és jönne az igény, hogy még ez is kerüljön bele, meg még az is… És nem túl hosszú idő után ott tartanánk, hogy a Kódex mellett lenne egy 80-85%-os, „csonkolt Kódex”, aminek én nem látom létjogosultságát.

Ehelyett azt kellene megoldani, hogy könnyebben kereshető legyen a Kódex, mindenféle módon. Most is lehet, de nehézkes. Ráadásul az a legnagyobb baj, hogy a játékosok és a versenybírók nem igazán tudják, hogy mit hol keressenek, illetve nem tudják kapásból azt a kulcsszót, amivel a leggyorsabban megtalálható egy bizonyos szabály.

Ennek én vagyok az oka, mivel a Kódex az én logikai rendszerem szerint épül fel. Én mindent megtalálok benne pillanatok alatt, de nem várható el az, hogy bárki más is ugyanúgy gondolkodjon, mint én.

A másik nagy probléma, hogy az a pontozási rendszer, amit az elején kitaláltam, hogy részekre, azon belül fejezetekre, és pontokra osztom a szabályokat, nehezen kezelhetővé tette a módosítást, kiegészítést. Nagyon sok mélyre ágyazott pont van a Kódex-ben, és ez sem segíti a kezelését egyszerűsíteni.

Szóval eltelt 5 év, és ideje lenne egy ráncfelvarrásnak, egy újraszerkesztésnek, vagy ha úgy tetszik modernizálásnak. Már ízlelgetem egy ideje ezt a feladatot, de ez egy nagyon komoly meló, és nehezen szánom rá magam.

Két éve nekifogtam annak is, hogy a közel 3500 régi faq-t bedolgozzam a Kódex-be, de ez egy másik történet. Majd talán egyszer elmesélem azt is…

M.G.: Amellett, hogy a kódex a nevedhez fűződik, elmondhatjuk, hogy nagyon tapasztalt játékos vagy és gyakorlatilag végig kísérhetted a játék fejlődését. Mi a véleményed a HKK fejlődésének jelenlegi irányáról? Változtatnál valamin?

J.J.: Nos, a kezdetektől játszom, ez tény, de a nagyon sok otthoni, baráti játék rányomta a bélyegét a játékomra. Emiatt nem tudok igazán jó eredményeket produkálni a versenyeken. A játék fejlesztéséhez nem nagyon értek, és nem is vagyok rá alkalmas, hogy erről nyilatkozzak. Túlságosan konzervatív vagyok, és nagyon ragaszkodom az állandósághoz. Az újdonságoktól kicsit fázom, és nem szeretem visszabontani, amit felépítek. Szóval, hogy hová tart vagy hová tartson a HKK, azt inkább rábízom másokra.

Persze nem vagyok vak, és van véleményem is. A játék dinamikáját és jellegét a versenymeta határozza meg. A jelenlegi meta pedig nagyon kontrollos, de ez így volt mindig. A kontroll – horda – kombó hármas feloldódott egymásban. A kontroll mindig a legstabilabb, és legeredményesebb játékstílus marad, ezen kár is rugózni. A másik kettőt kellene erősíteni ahhoz, hogy a mérleg egyensúlyba kerüljön. A jelenlegi lapkészlet azonban ehhez nem igazán alkalmas. Szóval, ha változtathatnék valamin, akkor az ebbe az irányba hatna. Hogy a horda és a kombó versenygyőzelem-esélyes koncepciókká erősödhessen. A kombó most megkapta az esélyt néhány erős lapja nerfének eltörlésével. A horda pedig folyton kap erősítést, de a játékosok nem merik bevállalni, mert túl nagy a koncepció eredmény-szóródása. Nem elég stabil, sebezhető. (Lásd cikksorozatomat a HKK Blog hasábjain.)

Leginkább a játékosok kísérletező-kedvét kellene erősíteni. Ezt viszont mesterségesen nem lehet előidézni. Szóval nem tudom, mit változtatnék. Talán semmit. Hagynám, hogy a játék kitermelje a következő evolúcióját.

M.G.: Felmorajlott a tenger a legutóbbi FAQ miatt, ami többek között a Leira szelencéjének működését is tisztázta és a fórumon heves vita alakult ki a lapok kiadásával és tesztelésével kapcsolatosan. Tudom, hogy ez érzékeny téma, de szerintem sokaknak adhat perspektívát, ha megismerik a másik oldalt is. Hogyan készül el egy ilyen FAQ, milyen szempontrendszert alkalmaztok, amikor – akár a lap erejének kárára is – egyeztetitek a lapot a szabályokkal?

J.J.: Hm. A játék fejlesztése alapvetően a tesztelő csoport feladata. Ők találják ki az új (felújított) lapok nagy részét, és ők is alakítgatják, balanszolják őket. A szabályrendszer feletti „őrködést” azonban a játékvezetői hármas végzi (és ebbe a „bizottságba” kaptam én is meghívást negyedikként, azon a jogon, hogy a Kódex szerkesztőjeként átlátom a szabályrendszert, és rá tudok világítani a változtatásokban rejlő esetleges veszélyekre.)

A két csoportnak van egy metszete, mégpedig Balázs, aki egyrészt vezeti a tesztelői munkát, másrészt tagja a játékvezetői hármasnak (nem, én nem számolom ide magam). Sokan úgy gondolják, hogy a Beholder Kft. „alkalmazottja” vagyok. De erről szó sincs. Besegítek, ha Miklós felkér valamire, és bár ezt a segítséget mindig honorálja, azért ez nem ennyire szoros kapcsolat.

A 11. kiadás megjelenésekor az új lapok úgy kerültek ki a játékosokhoz, hogy elmaradt ez a „jogharmonizáció”. Ez még nem lenne okvetlen baj, de a játékfejlesztői szándék nem feltétlen esik mindig egybe a már meglévő szabályokkal. Nincs szó semmiféle kényszeres beavatkozási szándékról, és semmiképp sem a lap ereje a fő szempont (engem egyébként ez a része nem is érdekel. Ehhez a tesztelőknek kell érteniük, nem nekem).

Mint fentebb mondtam, a szabályrendszer olyan, mint egy alváz, amire építkezünk. De ha a kasztni nem kompatibilis az alvázzal, akkor azt nem fogjuk erőnek erejével rászerelni. Az egyszerűen nem lenne helyes. Annál a konkrét lapnál pont ez volt a baj (a most lektorálás alatt álló lapoknál is volt vita erről). Olyan játékmechanizmust hozott be a lap, aminek a leképezése a szabályokból nem volt egyértelmű, ráadásul az még el is tért a játékfejesztői szándéktól.

Vannak nagyon egyszerű szövegezésű lapok, amiknek azonban a működési mechanizmusa egyszerűen nem írható le a meglévő szabályokkal. Ha ilyen lap megjelenik, akkor minden játékos és minden versenybíró másként értelmezi, értelmezheti annak működését, ez pedig előbb csak kérdésekhez, de később tuti bizonytalansághoz vezet. Ezt pedig mindenképp el kell kerülni. Még annak árán is, hogy egy-egy lap nem pont azt csinálja, mint amit a játékfejlesztői szándék szerint kellene neki. A lényeg, hogy a szabályokkal leírható legyen, elhelyezhető legyen a szabályrendszerben a lap működése.

De hogy a kérdésedre is válaszoljak. A játékvezetői hármas általában kikéri a véleményem egy-egy vitás szituáció, kétes bírói döntés, vagy bizonytalan szövegezésű lap esetén. Aztán – hosszas levelezés, vita és érvelés, ellenérvelés, majd kompromisszumok megkötése után – születik egy döntés, hogy az adott kérdésre egységes válasza legyen mindenkinek. Ez kikerül aztán a faq-ba, és ha szükséges, akkor a Kódex-be is.

M.G.: Hogyan lehetne szerinted ezen a gyakorlaton fejleszteni, illetve egyáltalán szükségesnek látod-e a fejlesztését?

J.J.: Nem. Ez egy létező és működő struktúra. A 11. kiadás lektorálásából véletlenül kimaradt ez a lépcsőfok, és – szerintem – ebből fakadtak a gondok. A mostani és korábbi lektorálásokban ez működik/működött. Szóval a rendszer működik, csak volt egy pici gixer. De a játékot fejleszteni kell. A tesztelők ennek megfelelően folyton feszegeti a határokat, és szerintem nagyszerű munkát végeznek. Az alapok stabilak, még akkor is, ha a szabályok emellett folyton evolválódnak, csiszolódnak, tökéletesednek. Ez egy természetes folyamat, aminek Ti csak a végeredményét látjátok, magát a formálódást nem. 

M.G.: Úgy tudom, hogy versenyszervezőként / házigazdaként is jelen vagy a HKK életében, mesélnél erről bővebben?

János testvérével Zoltánnal

J.J.: Nos, 2008-ban, mikor visszatértem a versenyasztalhoz, akkor Kecskeméten volt egy versenyhelyszín. Néhányan látogattuk helyből, és néhányan jöttek vidékről és Budapestről is. Letettem a bírói vizsgát, és szerveztem két versenyt Nagykőrösre (én itt lakom). Aztán úgy 2010-2011 környékén szép lassan elsorvadt a mozgalom, pedig akkor már Klubunk is volt. Egészen 2017-ig tartott a pauza, ekkor felélesztettük a Klubot, Mézes Zsolti és Ragó Norbi segítségével.

Szerencsére azóta is népszerű a helyszínünk, bár a pandémia és a helyszínek elszaporodása nem tett jót a látogatottságunknak, nem panaszkodom. A versenyszervezés simán megérne egy külön misét, de mivel a szervezésnek csak egy részét végzem én, nem szeretném tovább ragozni. Nagy felelősség és van némi anyagi kockázata is, de alapvetően jó dolognak tartom, hogy sokan belevágnak. Minél több a helyszín, annál több helyi kártyás. Ez pedig a játék fenntarthatóságának a záloga.

M.G.: Köszönöm szépen az interjút, nagyon örülök neki, hogy közelebbről is megismerhettünk! 🙂

J.J.: Én köszönöm a megtisztelő felkérést.